Ősz

Jön már az ismerős,
széllábú, deres ősz.

(Kányádi Sándor)

És ha itt az ősz, kezdődnek az őszi munkák a kertben. A diófánk levele hulldogál szépen. Imádom a színeit, a Mecsek is kezd színesedni, alig várom, hogy kirándulni menjünk!

Sokaknál a tavasz hozza a megújítás, lakásszépítés utáni vágyat. Nálam a tavasz is! Meg az ősz is. Nézegettem egy csomó lakberendezős oldalt, és a lehető legegyszerűbb ötlet ragadta meg a fantáziámat. Ez a kép:

Hát nem tökéletes? Üvegek, virág, és az ember rájuk néz és az őszt látja. Pazarul néznek ki szerintem. Szóval egyből befőttesüveget ragadtam, és bár az enyémek egész mások lettek, de mégiscsak innen jött az ihlet. Csupa kertből szedett növénnyel, és itthon fellelhető maradék kacattal kombináltam. Íme a munka különböző fázisai, és a végeredmények. Az első üveg díszíti a konyhát, a második a nappaliban az étkezőasztalt, a harmadik pedig szabadtérre lett tervezve, a bejárati ajtó melletti lépcsőn kapott helyet, víz nélkül, had száradjanak benne tovább a levelek és bogyók.

Az ajtóra is kiakasztottam a jó öreg kis őszi ajtódíszt, szalmából és szárított növényekből. Én nagyon megszerettem, bár nem túl mutatós. Sokkal, de sokkal szebbeket láttam épp ma a Gardéniában, bár azok profi munkák, nem házilag barkácsoltak. Ugyanitt láttam meg ezeket a pici, fa díszeket is, amik mellett nem mehettem el szó nélkül, annyira nekem valók.

Szóval buzdítok mindenkit, menjen ki a szabadba, mert az ősz az egyik legszebb évszak! Vagy ha mégis bent marad, főzzön finomságokat, és ősziesítse kicsit az otthonát! Hagyjátok magatokat ti is megihletni! (A szentimentális bejegyzésért elnézést kérek, többé nem fordul elő.)

Lomb lehullott,
mák kipergett,
őszi ágat szél diderget.

(Sarkadi Sándor)