Sweethomeprojekt

"Áll a diófa, és érett kincsei válnak tőle: szellő ha bántja az ágat, buknak a földre." (Nagy László) Bőven van elvégzendő őszi munka a kertben. Itt a betakarítás, az ásás, de a sok-sok diófa levél is ellát feladattal bennünket. Van egy szép nagy diófa az udvarunkon, neki hála, ilyenkor ősszel nemcsak a dió összeszedése csábít ki a friss levegőre a négy fal közül, de a sok levél halomba rakása és bezsákolása felér egy edzéssel. Az elmúlt pár évben sokat kínlódtam ezzel. Néhány évvel ezelőtt, amikor a panellakásból kertes házba költöztünk, csak egy apukámtól megörökölt gereblyénk volt. Nem mesélek arról, hogy a több köbméter levél milyen kínok árán került a szemetes zsákokba. Aztán beújítottunk egy csilli-villi lombseprűt, de hamar be kellett látni, hogy nem mind praktikus, ami fénylik. A negyedik itt töltött évben, úgy érzem, végre megtaláltam az igazit. Nem akarom elkiabálni, de egyelőre úgy néz ki, a legújabb szerzeményünkkel öröm a lombseprés! Most mindenki

"Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már, Aluhatnál falevél, ha leszállnál. Aluhatsz falevél, betakar a tél, Reggel a kacagás az egekig ér." (Szilágyi Domokos) A fenti vers Gryllus-változata olyan szinten égett az agyamba mostanában, hogy nem lehetett más idézet  a mai bejegyzés elején. Viszont, ahogy a címből is kiderül, rá kellett jönnöm, hogy a blog már régen nem menő. Persze, normális, hogy a világ fejlődik, ez így van rendjén, de eljön az a pont mindenkinél, (=öregség!) amikor már nem tud vagy nem is nagyon akar haladni a korral... Igen, tisztában vagyok vele, hogy egy instavlog a minimum lenne, de ahhoz 1.) vállalnom kéne az arcomat, hangomat, stb. 2.) állandóan imitálnom kéne a tiptop formát, főleg mivel az írások témája az otthon, fullsmink, fullrend lenne elvárható, de erre nincs kapacitásom. Eddig se volt, de mostanában meg pláne nincs. Annyit tehetek az ügy érdekében, hogy néha feltöltök egy-egy videót is a képek mellett. Ez így rendben van? Ok, ha min

"Gyengül az emlékezőtehetségem. Kár. Néha olyan a fejem, mint egy játékpolc, amelyen senki se csinál rendet." (Erich Kästner)  A múlt hónapban ígértem, hogy leszámolok a régi életemmel, és ezt egy jó nagy szanálással kezdtem. A kis szobánkból kikerült a csodás szalvétagyűjtemény, meg úgy nagyjából minden. Az iroda-vendég- és rumliszobából apránként a legeslegrendezettebb, legtisztább, legcukibb szoba lett. Mindjárt jön a képes dokumentáció is hozzá, de előbb  még elmondom, mennyi előkészülettel jár egy ilyen funkcióváltás. Nemcsak bútorokat tologattunk (na jó, főleg Férj, én annyira nem) és számítógépet költöztettünk, hanem sötétítőfüggönyt varrtunk, szúnyoghálót szereltünk, csináltunk vagy 10 nagymosást, és még sorolhatnám. Az eredmény azonban tényleg eléggé elfogadható, bár a dekorációs elemeknek még híján vagyunk, de már azok is útban vannak. Mindemellett tökéletesen elhanyagoltam a kertet, ahol a rengeteg esőnek köszönhetően, derékig érnek a

"Wie freu`ich mich der Sommerwonne, Des frischen Grüns in Feld und Wald, Wenn`s lebt und webt im Glanz der Sonne Und wenn`s von allen Zweigen schallt!" (Heinrich Hoffmann von Fallersleben) Elmúlt a tél, el a tavasz is, és nem vettem rá magam az írásra. Most meg tessék, június van, az ismerősök már kezdik megosztogatni a strandolós képeiket. Hát gondoltam, csak összeszedem magam, és mesélek kicsit én is. A karácsonyi készülődés megint csak aktív volt, kisült sok mézeskalács, készült sok saját készítésű csecsebecse és ajándék. Bár képek mindegyikről készültek, már aktualitásukat vesztették. A fagyok után G felásta a kertet, így tudtunk kicsit vetegetni, sőt, végre saját paprika és paradicsom palántákat ültettünk ki a tavaly eltett magokból, kíváncsian várjuk az eredményt. Sajnos a tarack továbbra is előszeretettel szaporodik a veteményes kert és úgy általában véve az egész kert területén. Egy időben sokat olvastam róla, hogy lehet tőle megszabadulni, és végül arra