Az ember tervez...avagy nagy nyári projektek

Annyi, de annyi mindent terveztem erre a nyárra, erre most tessék...szeptember 19. van, éjszaka.

De nem sopánkodom, mert habár a nagy tervekből vajmi kevés valósult meg, egy csomó spontán projektnek lett pozitív végterméke. Ott volt ugye a nagy lekvárfőzés, amiről már beszámoltam. Nos hát, ez volt a jéghegy csúcsa. Utánam a vízözön.

Nem sokkal a lekvárprojekt után eljött a nagy nyári grillezések, és kerti partik ideje. Ezekből is volt nálunk néhány, több-kevesebb sikerrel, de legalább lesz mire emlékezni. Elvégre ha a fabrikett begyulladt volna, és a hús simán megsül, ki emlegetné fel még évek múlva is, hogy végül a sütőben kellett megsütni mindent, és fél 11-re készült el a vacsora? Na ugye.

Röviddel a kerti mulatságok után, váratlanul tömegével beértek a paradicsomok az ültetvényen. Boldog-boldogtalan kapott már belőle ajándékba, minden nap spagettit ettünk paradicsomlevessel és paradicsomsalátával, de ez sem bizonyult elegendőnek. Ekkor drasztikus lépésre szántam el magam, és befőztem a piros csodákat, mielőtt a poloskahad az egészet felzabálta volna.

De ez még semmi. Szúnyoghálót csináltam. Keretet szegeltem, hálót feszítettem ki rá, aztán miután az egészet elrontottam, újrakezdtem, és azóta egyel kevesebb nyílászárón tudnak szabadon beözönleni hozzánk az ízeltlábúak különböző egyedei. Egyszerűen pazar lett. A képek tényleg magukért beszélnek.

A szigeteléssel is viszonylag jól állunk, bár még nincs kész, de nyugodt szívvel a nyári projektek közé sorolom, mert a nyár nagy része ezzel ment el. A hungarocellcsatákról majd egy külön bejegyzés is szólni fog terveim szerint, szóval a képek csak ízelítőül szolgálnak, nincs bennük szemernyi spoiler sem a késztermékkel kapcsolatban.

Az otthonunk tehát épül-szépül. És bár a nyárnak vége, tennivaló akad bőven, így a munkálatoknak és a bejegyzéseknek folytatása következik.