Boldog születésnapot Sweethomeprojekt!
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
A nyár nálunk a szülinapokról szól. A család legnagyobb részének nyár végén van a születésnapja. Ráadásul a Sweethomeprojekt felületén is épp nyolc évvel ezelőtt, ezen a napon íródott az első bejegyzés. Minden évben eltervezem, hogy sütök egy tortát a blognak, de még egyszer sem sikerült, talán majd a 10.-re. 2014. július 18-án osztottam meg veletek, hogy a panelrengetegből kertes házba költöztünk, ahol egész más kihívásokkal és lehetőségekkel szembesül az ember, mint egy lakásban. Felújítottunk, fúrtunk-faragtunk, kapartunk-festettünk, poroltunk, pakoltunk. Mivel is lehetne illendőbben megemlékezni erről a kezdeti időszakról, minthogy most is nagyjából ugyanezeket csináljuk? Ismét egy nagyobb felújítás és néhány idegösszeomlás közepén vagyunk, amikoris naponta a fülembe cseng szüleim régi - örök optimista - bölcsessége: Kislányom, ha kocsid meg házad lesz, akkor pénzed sose. És milyen igaz, de így van jól.
Hamarosan bulikat is kell szerveznem, B1 öt, B2 három éves lesz, G pedig... egyre közelebb kerül a negyedik X-hez, és dühítően sármos sajnos... Az élet igazságtalan. Avagy bőkezű.
Idén úgy ítéltük meg, hogy a gyerekek talán kibírnak már egy hosszabb utazást, és bevállaltunk egy horvátországi nyaralást, persze szigorúan nagyszülői segítséggel kiegészülve, máshogy nem hiszem, hogy túl lehet élni egy ehhez hasonló, nyaralás fedőnév alatt futó túlélőtábort. Horvátország nagyon szép volt, a várt élményt kaptuk: a tenger kék és sós, a nap perzsel, a dinnye olcsó, a kabócák hangosak. Főként csak kagylógyűjtéssel töltöttük az időt a parton, de sikerült egy rövid zadari városnézést és egy nini (Nin-i!) sólepárló-látogatást is beiktatni azért.
Zadar óvárosa nagyon szép. A sok kis szűk utcácska nagyon olaszos hangulatú, a toszkán, vagy velencei vicolókra amlékeztetett, imádtam. A híres tengeri orgona hangja számomra inkább picit ijesztő volt, de tényleg nagyon különleges, mindenképp sétáljatok el a parton odáig, ha a városban jártok. Persze ne igazi orgonát keressetek, a hangokat a tenger hullámai generálják, ahogy a kőlépcsőkbe faragott sípokkal, üregekkel találkoznak.
A horvát királyok koronázóvárosában, Ninben található sólepárló meglátogatása örök emlék marad. Nekem egyébként tényleg nagyon tetszett, de jópár vicces családi anekdota is született azóta G bosszantására, aki finoman szólva csalódott abban, hogy mit kaptunk a pénzünkért. Hiába, a kultúra megfizethetetlen. És Ninben a só is.
Én viszont tényleg szívből ajánlom, nem csak a sómezőket és a sómúzeumot, hanem a nini óvárost is, ami mellett mi sajnos csak elsuhantunk.
Aztán hazajöttünk, és nem visszacsöppentünk, hanem minimum visszazuhantunk a hétköznapok valóságába. A munka mellett szinte ki sem jutunk a kertbe, néhány halottnak hitt növényünk mégis életben maradt valahogy. (Köszönet T és D a locsolásért a távollétünkben!)
Legvadabb álmaimban azt remélem, hogy a következő bejegyzés talán a felújítás sikereiről, egy rendezett kertről, házról és életről szólhat majd. Szorítsatok, hogy így legyen. Én pedig szorítok, hogy mindannyiótoknak legyen lehetősége picit pihenni és kikapcsolódni a nyáron. Itthon vagy messzebb, egyedül vagy a szeretteitekkel. Ölelés.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése