Februári agónia
"Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Boldog új évet nektek! Próbáltam jelentkezni az ünnepek alatt, de csak most sikerült. Szép karácsonyunk volt, azt hiszem nyugodt is. Persze nem olyan, mint a filmekben, lassan kezdem elfogadni, hogy olyan együtt sütős, karácsonyi pulcsiban lisztet szórós, együtt nevetős, tea és kandalló mellett ücsörgős karácsonyok talán nem is léteznek, de persze cáfoljatok meg, ha tévedek.
Újévi fogadalmakat nem szoktam tenni, egyelőre a tavalyi fogadalmammal is - hogy több időt töltök majd a szabadban - hadilábon állok. A téli szünetben voltunk néhányszor sétálni és kirándulni, mutatok mindjárt pár képet róla, de ezzel egyidőben 2-3 sorozatot is bingewatcholtam éjszakánként, mégpedig lelkifurdalás nélkül. Kicsit azt hiszem vegetatív állapotban vagyok, lassan vége a szépéletnek, a legkisebb is hároméves lesz nyáron, ideje lesz újra munkába állni, nagyon más, és nagyon kimerítő váltás lesz.
A betegségek egy darabig sikeresen elkerültek minket, aztán csőstül jöttek, most például több, mint két hete élvezem mindkét gyermekem áldásos társaságát, de, mint említettem, nemsokára biztosan visszasírom ezt az időszakot, amikor majd csak esténként, meg hétvégén tudok velük időt tölteni.
Azt már a legutóbbi bejegyzésben is említettem, hogy valamiért a téli időszakban nagyon meg kell erőszakolnom magam, hogy kijussak a szabadba. Egyszerűen nem szeretek fázni. A tavaszt viszont nagyon szeretem, még azzal együtt is, hogy a városi nyavalya, az allergia, évek óta annyira megkeseríti az életemet, hogy egy másfél órás kinttartózkodás egy százas zsepivel együtt valósítható csak meg. Amint kb. 10 fok körüli lesz a hőmérséklet, már januárban folyik az orrom, a könnyem, tüsszögök, meg ami ilyenkor szokásos. Mégis alig várom, hogy lehessen kicsit kertészkedni, meg eltakarítani a tél romjait. Most kint csak hóvirágaink vannak, bent viszont túl vagyunk az idei első szüreten! G már betakarította büszkeségeit, a nyárszínű habaneróit.
A bejegyzés saját képeket tartalmaz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése