2017. szeptember 16., szombat

A blog már nem menő

"Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér."
(Szilágyi Domokos)

A fenti vers Gryllus-változata olyan szinten égett az agyamba mostanában, hogy nem lehetett más idézet  a mai bejegyzés elején.

Viszont, ahogy a címből is kiderül, rá kellett jönnöm, hogy a blog már régen nem menő. Persze, normális, hogy a világ fejlődik, ez így van rendjén, de eljön az a pont mindenkinél, (=öregség!) amikor már nem tud vagy nem is nagyon akar haladni a korral...
Igen, tisztában vagyok vele, hogy egy instavlog a minimum lenne, de ahhoz 1.) vállalnom kéne az arcomat, hangomat, stb. 2.) állandóan imitálnom kéne a tiptop formát, főleg mivel az írások témája az otthon, fullsmink, fullrend lenne elvárható, de erre nincs kapacitásom. Eddig se volt, de mostanában meg pláne nincs.
Annyit tehetek az ügy érdekében, hogy néha feltöltök egy-egy videót is a képek mellett. Ez így rendben van? Ok, ha mindenki egyetért, akkor így lesz. Köszönöm.

Mindeközben Sopronban...ööö... Pécsen zajlottak az események. A kertünkről csak annyit, hogy igen kevés időt sikerül kint töltenem, az meg általában azzal telik, hogy felmérem a károkat, konstatálom, hogy hát igen, ezzel is elkéstem, ez is elrohadt, kiszáradt, elnyílott, és így tovább. Legádázabb ellenségeim, a rusnya poloskák, amik tavaly is elpusztították a csodás paradicsomültetvényt, szinte otthon érzik magukat nálunk, és már nem csak a paradicsomokon, hanem kb. minden növényen.
Felzabálták a tűzliliom, a krizantém és a mályva összes levelét. Remélem csúnya haláluk lesz és sose jutnak el a Nirvánába.

Azért lettek saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök így is. A kertben még most is van petrezselyem, póréhagyma, őszibarack és paradicsom. Jöjjön egy kis montázs a teljesség igénye nélkül, az augusztusi terményeinkből, aztán meg a csíkos kekszsüti készítéséről, amit valószínűleg soha többet nem készítek el, de azért jó móka volt persze.


A nagy augusztusi hajtásban ránk fért, hogy néha megajándékozzuk magunkat. G vicces söröket kapott tőlem, magamat pedig koffein és laktózmentes lattéval leptem meg. Nemfinom.


A napi alvásmennyiségem az utóbbi hetekben egyébként radikálisan csökkent, és mivel bizonyított tény, meg amúgy is köztudott, hogy az alváshiány negatívan befolyásolja a mentális teljesítőképességet, szeretném máris demonstrálni, hogy pillanatnyi (valójában több órán át tartó) elmezavaromban mire szántam rá magam. Azt már egy korábbi bejegyzésben láthattátok, hogy a remekbe szabott, több ezer darabos szalvétagyűjteményem hogyan lett száműzve a külső sötétségre.
Most másik gyűjtőszenvedélyem tárgya, a cukor lett a főszereplő. Eddig, méltatlan módon, befőttes üvegekben és zacskókban tároltam őket, ömlesztve. Most kiötlöttem, hogyan lehetne őket szelektálni és rendszerezni. Kiválogattam, amiből több volt, a többit pedig forma és ABC szerint katalogizáltam...még származási ország szerint is kellett volna, tudom, de nem akarok úgy tűnni, mintha nem lennék normális...
És most figyeljen mindenki (dobpergés):
video
Na igen. Ezt még gyakorolnom kell, de 30 fölött az ember már örül ha egy szintet tartani tud. (Javaslom hang nélkül nézni.)
Azért kép is készült.


Ez jó is volt végszónak, mindenki vigyázzon magára, amint tudok, jelentkezem.

2017. július 31., hétfő

Hogyan lett a rumliszobában rend?

"Gyengül az emlékezőtehetségem. Kár. Néha olyan a fejem, mint egy játékpolc, amelyen senki se csinál rendet."
(Erich Kästner) 


A múlt hónapban ígértem, hogy leszámolok a régi életemmel, és ezt egy jó nagy szanálással kezdtem. A kis szobánkból kikerült a csodás szalvétagyűjtemény, meg úgy nagyjából minden. Az iroda-vendég- és rumliszobából apránként a legeslegrendezettebb, legtisztább, legcukibb szoba lett. Mindjárt jön a képes dokumentáció is hozzá, de előbb  még elmondom, mennyi előkészülettel jár egy ilyen funkcióváltás.

Nemcsak bútorokat tologattunk (na jó, főleg Férj, én annyira nem) és számítógépet költöztettünk, hanem sötétítőfüggönyt varrtunk, szúnyoghálót szereltünk, csináltunk vagy 10 nagymosást, és még sorolhatnám. Az eredmény azonban tényleg eléggé elfogadható, bár a dekorációs elemeknek még híján vagyunk, de már azok is útban vannak.




Mindemellett tökéletesen elhanyagoltam a kertet, ahol a rengeteg esőnek köszönhetően, derékig érnek a koktélparadicsomok és a gaz is. Szakavatott szemek azonban könnyen megkülönböztetik egymástól a kettőt, szóval nincs nagy vész, van termés mindenből jócskán, csak meg kell keresni a dzsungel mélyén. Máris mutatok pár finomságot, illetve szépséget, ami a kertből származik.



Aki megtalálja a kakukktojást, erkölcsi jutalmat kap! Annyit segítek, hogy se nem finom, se nem szép, de a kertből való.

Néha azért volt idő lazulni is, sütni-főzni-elmélkedni. Csináltam például egy olívás focacciát, lefotóztam a receptet, ami alapján csináltam, és a saját süleményt is, lehet találgatni melyik-melyik, mert annyira szép lett, de tényleg.



Most úgy gondolom, egy jó darabig nem jelentkezem újdonságokkal, addig is, míg igen, mindenki vigyázzon magára, csodás nyári napokat Nektek!

2017. június 3., szombat

Nyár eleji szinopszis

"Wie freu`ich mich der Sommerwonne,
Des frischen Grüns in Feld und Wald,
Wenn`s lebt und webt im Glanz der Sonne
Und wenn`s von allen Zweigen schallt!"
(Heinrich Hoffmann von Fallersleben)


Elmúlt a tél, el a tavasz is, és nem vettem rá magam az írásra. Most meg tessék, június van, az ismerősök már kezdik megosztogatni a strandolós képeiket. Hát gondoltam, csak összeszedem magam, és mesélek kicsit én is. A karácsonyi készülődés megint csak aktív volt, kisült sok mézeskalács, készült sok saját készítésű csecsebecse és ajándék. Bár képek mindegyikről készültek, már aktualitásukat vesztették.

A fagyok után G felásta a kertet, így tudtunk kicsit vetegetni, sőt, végre saját paprika és paradicsom palántákat ültettünk ki a tavaly eltett magokból, kíváncsian várjuk az eredményt. Sajnos a tarack továbbra is előszeretettel szaporodik a veteményes kert és úgy általában véve az egész kert területén. Egy időben sokat olvastam róla, hogy lehet tőle megszabadulni, és végül arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy szinte sehogy. (Kedvenc blogom a témában egyébként itt olvasható.)

Ahogy a tél, a tavasz is nagyon szép volt a kertben. Volt hatalmas hó, csipkés zúzmara, virágoztak a primulák, a tulipánok, a jácintok, anyák napjára már pont elnyílt az orgona, és az irdatlan mennyiségű esőnek és viszonylag sok napsütésnek köszönhetően alapvetően minden burjánzott. Ideértve persze az összes létező és eddig általam nem ismert gyomnövényt is, de hát ez  vele jár... Szinte kirobbantak a pünkösdi rózsa virágai, egyszóval tényleg szép és illatos volt minden.

Persze azért nem állhatom meg mégsem, hogy néhány képet ne mutassak ezekről az időkről. 




Májusban csodás májusfát kaptam, és persze a konyhában is tüsténkedtem. Legbüszkébben mégis a saját termésű zöldségeket, fűszernövényeket és gyümölcsöket mutatom meg nektek.






A nyár fennmaradó részében remélhetőleg sokat fogok pihenni, de rengeteg tervem is van. Az egészen apróktól a világméretűekig - bízom benne, hogy lesz majd időm beszámolni róla, hogy mi valósult meg belőlük. Elöljáróban csak annyit, hogy valószínűleg egészen új életet kezdünk hamarosan. A régi életem egyik hatalmas szeletét máris száműztem az emeleti kis szobából. A nagyjából 3000 darabos csodás szalvétagyűjteményem a sufniba vándorolt, hogy helyet adjon az új élethez tartozó fontosabb dolgoknak. A szoba egyébként teljesen átalakul majd, hogy hogyan, azt majd megmutatom nektek.

A legközelebbi találkozásig gyártsatok ti is minél több tervet a nyárra, hogy aztán legyen mit megvalósítani! Sziasztok!

2016. november 13., vasárnap

November Rain

Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
(Tóthárpád Ferenc)

A szokatlanul hosszúra nyúlt vénasszonyok nyarát, és a langyos őszi délutánokat nagy hirtelen felváltotta a jeges szél, a hajnali fagyok, és a havas eső. Seperc alatt felütötte nálam a fejét a karácsonyi hangulat, már nézegetem (és többnyire sajnos meg is veszem) a százezredik karácsonyi sütikiszúró formát, tervezgetem az ajándékba szánt saját készítésű kis kacatokat.

Legelőször a diófestési hóbort kezdett akuttá válni. A legutóbbi bejegyzésben közzétett hóember óta már megszületett az első diófalvam, meg egy teknős is. Máris mutatom, hogyan nyert új életet ezáltal nemcsak néhány dió, hanem egy barna rizses doboz is.






Még az ősz jegyében, az utolsó napos délutánok egyikén, csináltam két nagy befőttes üvegből 1-1 kültéri díszt is, leszüreteltem az éjszakai fagyok elől a 2 db csodás kaliforniai paprikánkat, kidekoráltam sk színezésű falevelekkel a konyhaszekrény egyik ajtaját, és megörökítettem, mennyi sok-sok gomba nőtt a kertünkben. Sajnos egyikről se tudom milyen fajta, úgyhogy csak messziről csodáltam őket, de egyre inkább érlelődik bennem a gondolat, hogy kéne nekünk egy termőzsák, mondjuk laskagomba, vagy valami hasonló, csak nem tudom, hol lehet kapni ilyesmit.



Aztán, ahogy egyre hidegebb lett, egyre hamarabb sötétedett, már nem volt túl sok kedvem kint lenni munka után, szóval sütögetésre adtam a fejem. Régóta a szekrény mélyén hevertek a kekszpecsételőim (újra megjegyzem, minden sütéssel kapcsolatos haszontalan kacatot képes vagyok megvenni, függetlenül attól, hogy van-e esély rá, hogy valaha használom-e vagy sem). Mivel már ért néhány kudarc a pecsételt mintákkal kapcsolatban, (még sose sikerült kivehetőre egyik minta sem...) direkt kekszpecsételőre íródott receptet kerestem a neten. Az utasítások pontos betartása mellett, figyelem, dobpergést kérek...megint katasztrofálisak lettek a kekszeim. De hát ugye, a harmadik próbálkozás után már úgy voltam vele, hogy minden mindegy alapon, rosszabb már úgyse lehet jelmondattal, kipróbáltam egy saját ötleteken alapuló, egészséges (zabliszt, édesítő) receptet. Aztán, jött a varázslat. A minták eddig mindig elfolytak, belekeltek a sütibe. Szóval arra gondoltam, hogy ezegyszer teljes erőből belenyomom őket a tésztába, ha így se maradnak benne, akkor tényleg nincs remény, és feladom. Egész vicces látványt nyújtottam, ugyanis azt a módszert választottam, a nagyobb erő kifejtése érdekében, ( és mivel magas a pult, én meg pici vagyok) hogy egy kis létra második fokáról teljes erővel ráfeküdtem a pecsétre. És megtört a jég. Alább láthatjátok a sikertelen és a sikeres próbálkozásaim képes dokumentációját. Sőt, nem sokkal később egy sós változat is készült. Az is tök jó lett szerintem.





A karácsonyi hangulat meg úgy kezdődött, hogy egyre több lett itthon a felgyülemlett befőttes üveg. Ki is találtam, hogy néhány kedves ismerősnek saját készítésű mécsest adok majd ajándékba. A képek minősége sajnos nem lett valami jó, de azért a lényeg látszik, bár élőben sokkal szebbek ám, és pazar árnyékot is vetnek. Most hétvégén kétnapos özönvízszerű esőzés köszöntött ránk, szóval direkt lélekmelengető ilyenkor a látványuk.

 










Ezen felül csináltam még néhány pici karácsonyi üdvözlőkártyát is színes ragasztószalagokból. Ezek elég kezdetlegesek, de cserébe egyediek. 




Ha valami említésre méltót még kiötlök karácsonyig, akkor jelentkezem. A következő konyhai süleményekkel kívánok mindenkinek jó készülődést a közelgő ünnepre és kitartást a hűvös, esős hétköznapokhoz!