Nem, a képen nem az egysejtűek mitózisa látható, hanem a címben is említett szénhidrogén, köznapi nevén hungarocell. Ez az az anyag, amit, bár nem szeretnék látni az elkövetkezendő ötven évben, az udvarunkon a fű között, a járdarepedésekben, a virágcserepekben, és úgy egyáltalán minden eldugott sarokban, mégiscsak vissza-visszaköszön.
De a házikónk szigetelése végre kész, most már Férj lelkifurdalás nélkül állíthatja, hogy ha a szobában meleg van, az nem a ház hibája, hanem biztos megint kánikulában szellőztettem. Általában egyébként igaza van, de szellőztetni akkor is kell és kész.
A színe, ha bárkit érdekelne, mert mondjuk épp ilyet szeretne, a "caramell 2 " fantázianévre hallgat. Szerintem szép, és nemrég a porcelán házszám is felkerült rá, hosszas méricskélés, valamint érvek és ellenérvek ütköztetése után, hogy mért ide, és mért ne oda, és mért ne olyan magasra, és különben is.
Egy szó, mint száz, ez volt az utolsó szigetelős történet. Remélem. Itt a vége, fuss el véle.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése