Kert(sz)építés alapfokon

"A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres."

(Pilinszky János)

Újabb tavaszi hónap, újabb és újabb kerti munka, legalábbis annak égető szükségessége... Sok tennivaló lenne, de az ember gyarló. Nem fogom arra, hogy nincs rá időm, inkább arra, hogy a gazolás közel sem tartozik a kedvenc szabadidős elfoglaltságaim közé; és sajnos a gazolásnak meg kell előznie az ásást, gereblyézést, veteményezést, ezért aztán kerti munkák hosszú sora tolódik, odázódik napról napra.

Nagy öröm az ürömben, hogy sok virág van már, ami ügyet se vetve a gyomokra, szépen szaporodik. Többek közt a fentebb látható orgona is ontja az illatát, sőt, lassan elvirágzik, nem igazán törődik azzal, hogy még egy hét van anyák napjáig.

Az ajándékba kapott  jácint-, krókusz- és primulahagymákat, amik, bár már elnyíltak, de jövőre remélem látványos virágzásba fognak majd, sietve el kellett ültetnem, hogy megmaradjanak. Nem volt sem előkészített helyem a számukra, sem semmi épkézláb ötletem, ezért a legegyszerűbb és legotrombább módszerhez folyamodtam, igénybe vettem a cseppet sem környezetbarát, műhelyben talált, két darab leselejtezett autógumit, amiket persze csak ideiglenes megoldásnak szántam, de ideiglenesen se voltam elégedett a látvánnyal. Azért veletek meg merem osztani, remélve, hogy nem ítélitek el, egy kétségbeesett ember kétségbeesett cselekedetét.

Első adandó alkalommal azonban beújítottam néhány szegélylécet, és nagy munkába fogtam, aminek néhány mozzanata és az eredménye alább tekinthető meg.

Az, hogy az alkotmány mértani szempontból nem hozható összefüggésbe a vízszintes fogalmával, nem csak a képzelet szüleménye, hanem a rideg valóság, de természetesen csak azért, mert szerettem volna, ha az egész rusztikusan reálisnak hat.

A kertnek sok régi és új lakója van. A fenti rigó, aki egyszerűen nem ismeri fel bennem az életveszély forrását és állandóan láb alatt van, nem tudom melyik csoportba tartozik, de a régiekhez sorolom az újra a lépcsőre deportált muskátlikat és társaikat, a burjánzó sziklakerttel együtt, ahol azonban új, kipusztíthatatlan, vérehulló fecskefű populáció ütötte fel a fejét. Anyu hozott a szülinapomra (de erről majd később) nefelejcseket és árvácskákat, meg még két muskátlit. Újra kihajtott és növekedésnek indult a tavaly kapott liliom, és a két tavaly ültetett szelídgesztenye fából az egyik is sarjadzik. Lássuk mindezeket képekben.

Egy-két negatívumról is be tudok számolni ez alkalommal. Azon túl, hogy a másik gesztenyefa (és állítólag csak ketten együtt érnének valamit, olyanok, mint az ember...) eléggé rossz bőrben (illetve kéregben) van, a bukszusokra is rájárt a rúd sajnos. Múlt nyáron kezdődött az egész. Csendes, langyos éjszaka volt, nyugati szellő fújdogált, és az éberséget elaltatandó, madarak csicseregtek a közeli diófa ágai közül, amikor is hirtelen... a semmiből... mint egy villámcsapás... De valójában leginkább szép lassan kipusztult az összes. Szám szerint, csak a mi kertünkben, öt darab.

Na hát itt látható egy nagyobb példány teteme elöl, hátul meg egy kisebb. De nem voltak szerencsésebbek a szomszéd bokrok sem, sőt, a város másik végéből is hallottam hírét rémes haláleseteknek. Én mindenesetre nem szomorkodtam miattuk sokáig. Kettőt egyből ki is ástam, és a helyükre kerültek a faszegélyű ágyások.

Vannak, illetve lesznek egyébként haszonnövényeink is. Bár a ma éjszaka várható fagy miatt a paradicsom-palántáink (Köszönöm, Ági!) várakozó pozícióban vannak továbbra is, de a hagymák már kikeltek, ettünk is belőle párszor a vacsihoz. A három elültetett batátából csak az egyik bújik, nem tudom mi lesz a másik kettővel, de az összeaszott, aputól kapott, halottnak hitt csicsóka is túrja le magáról a földgumócskákat.

És végül szeretnék ezen a felületen is megemlékezni egy közelmúltbéli eseményről. Nemrég szülinapom volt, ezen alkalomból pedig rengeteg ajándékot, és sok kedves szót kaptam a családomtól és a barátaimtól. Ezt ezúton is, még egyszer köszönöm! Jó nekem, hogy vagytok. A teljesség igénye nélkül, íme pár dolog, a közös élményekről nem is beszélve, amiért hálás lehetek.

Mindenkinek szép napot kívánok, hamarosan találkozunk!