Kertészeti tippek hala(n)dóknak, avagy hogyan NE készítsünk magaságyást

Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet

A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.

Be vagy a Hét Toronyba zárva, örülj, ha jut tüzelőfára, örülj, itt van egy puha párna, hajtsd le szépen a fejedet.

A Cultura Magazin cikke csak engedé

"Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet."

(József Attila) 

Be vagyunk zárva, igen. Jobb híján, akinek kertje van, most kertészkedik. Még az is, aki azelőtt nem. Hát én meg ugye pláne.

Régi nagy álmom egy (sok) magaságyás, és a motivációm, ami miatt neki is álltam, egy TV műsor, amire egy időben rá voltam kattanva. A címe Gardeners' World (A kertész kertje). Az egyik állandó műsorvezetője Monty Don, aki számomra kertészeti témakörben A GURU, nagyon szimpatikus sok minden, amit csinál,  és ha rákerestek Pinteresten a saját kis kertecskéjére, ti is velem utáljátok majd. A kertet a Longmeadow, Herefordshire címszavak alatt találjátok meg legegyszerűbben, de mutatok pár képet róla én is, hogy lássátok, milyen a hangulata.

Minderre rátesz egy lapáttal, hogy Montynak van két végtelenül jámbor golden retrivere, akik az egész műsor alatt alszanak egy-egy rusztikus pad vagy pazar virágcserép előtt, vagy unott pofával cammognak a talicskás Monty után labdával a szájukban...egyszóval szinte már idegesítően megnyugtató az egész.

Na szóval, ebben a műsorban a pasi fog két deszkát meg két szöget, csap kettőt, és kész az új magaságyása, amit persze a saját átrostált, fajtánként válogatott komposztjával gyorsan fel is tölt, meg rétegez, stb. Na mondom, ilyen kell nekem is. Miután elolvastam az összes cikket magaságyás témában, és konstatáltam, hogy a mi földünk tényleg annyira tarackos és agyagos, hogy mindenre alkalmatlan, ástam egy bazi nagy krátert, hogy aszongya majd én ide mind az 5-6 réteget szépen egymásra rakosgatom és az úgy pont jó lesz, és lesz saját, iszonyat jó magaságyásom. Irdatlan nagy volt a kezdeti lelkesedésem. Icipicit túl nagy is. Miután a kráter készen lett, akkor kezdtem el végiggondolni a hogyantovábbot.

Nos, néhány apró probléma felmerült. Az aljára valamiféle takarófólia kell, hogy megvédjük az ágyást az alulról támadó taracktól, meg más gyomoktól és kártevőktől. Ok, ezt helyettesítem kartonpapírral. Nem gáz. Az első réteg lassan elbomló, aprított, metszett ágakból áll, gallyakból, szőlővenyigéből. Ilyenem nincs. Illetve van, de frissen metszett, ami kihajt itt nekem az első locsoláskor. Erre tavaly kellett volna gondolni és összegyűjteni. A következő réteg nád, szalma, szőlőtörköly, széna, borsószár. Szintén hiánycikkek itthon. G íjazásra használt szalmabáláját lenyúlhatnám, de nem örülne neki. Szóval erre is korábban kellett volna gondolni. Aztán jönnének a gyeptéglák, illetve gyorsan bomló, szerves kerti hulladék. Hát... jó kis tarackos gyeptéglákat tudnék kinyerni innen, de ugye az egész projektnek az volt a célja, hogy a tarackot valahogy kikerüljük. Erre jön a kaszált fű, a lombhulladék, a fenyőkéreg. Nincs. Erre is tavaly kellett volna gondolni. Aztán jön az istállótrágya és a komposzt. Amint kiástam a gödröt, még azzal a lendülettel, azonnal csináltam egy sarokban komposztgyűjtőt is, gyűjtögetem is szorgalmasan a konyhai hulladékot, de ezt ugye forgatni, levegőztetni kéne a lebomláshoz...magyarul komposztálni. Mit is mondhatnék? Erre tavaly kellett volna gondolni. És végül kellene még termőföld vagy tőzeg. Ez sincs, de lesz! Szóval nagyjából semmim sincs, ami kéne. Elég sok idő eltelt, mire ezt beláttam. A kráterből kitermelt föld egy jelentős részét visszalapátoltam, tekintve, hogy ennyi köbméter termőtalajt nem fogok tudni szerezni. A gödör alján és oldalán azóta már vígan burjánzik a tarack... a továbbiakban csak nagy 'T', mert már unom leírni is. Most itt tartunk. Nagyjából egy-két héten belül jó minőségű földhöz jutok majd az ígéretek szerint, feltöltöm az egyre kevésbé tetszetős ágyásomat és végre nulláról kezdhetem a kertészkedést. Már alig várom.

A konyhakert-projekt most kicsit eltolódik, de virágokat azért ültettem. Meg van jó pár paradicsom palántám is. Nagyjából 2 hét után megálltak a növekedésben, nem tudom mit rontottam el, de aputól jött utánpótlás, majd talán a kettőből együtt lesz valami. A fenti képek után az én virágoskertemet nézegetni felér majd egy leforrázással, de vállalom. Szerintem az enyém is nagyon szép. Egyébként az volt a szülinapi ajándékom, hogy elmehettem egy helyi kertészetbe... nos, leginkább csak nézelődni, mert épp nem volt túl sok eladnivalójuk, de nagyon tetszett a hely, megyek még máskor is szerintem. Ha sikerül, feltöltök egy videót is arról, milyen jó fej kacsáik vannak, akik ott téblábolnak a vásárlók között.

A konyhai ténykedéseimmel most inkább nem hencegnék, a nagy élesztő-krach óta mindenki kiflit és kalácsot süt, legalábbis a Facebook-storyk szerint, szóval tudatosan én is csak ezeket mutatom meg. Meg még azt, milyen nehezített terepen kell nap mint nap dolgoznom.

Terveim szerint hamarosan jelentkezem, legalább egy kép erejéig, hogy elmeséljem nektek a magaságyás és/vagy kráter történetének alakulását. Addig is, kitartást nektek, és köszönöm, hogy elolvastátok aktuális kínlódásaimat!