Posztkarácsonyi CSENDélet

"Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben."

(Juhász Gyula) 

Mindkét gyerek alszik. Van ilyen is. Nekünk is aludni kéne. De ilyenkor még mindketten gyorsan meg akarjuk váltani a világot. Gyorsan hallgatunk egy kis "felnőtt" zenét, mert azt máskor nem lehet. Félresöpörjük a játékokat, és utat vágunk a kanapéig, lefújjuk a port meg a pókhálót a távirányítóról, elolvassuk az interneten, hogy múlt hónap óta történt-e valami fontos a nagyvilágban. Általában kiderül, hogy semmi. Én gyorsan berakok még egy mosást, vagy lábujjhegyen elmosogatok, G sonkát pácol, borotválkozik, meg ami még belefér. Más már nem fér bele rendszerint...

Lassan elkopnak ilyenkor a gyerekek csokimikulásai meg szaloncukrai a spájzból. Jó, hogy szünet van, együtt van a család, több időnk van egymásra, sokat játszunk, kint leszünk a friss levegőn. Nagyjából ez a terv minden évben. De az ember nyilván elmegy meglátogatni a rokonokat, várnak a nagyszülők, unokatesók, mindenki. Így hát a meghitt karácsonyi ünnepből általában egy 4-5 napos maratoni csillagtúra kerekedik, ahol a délutáni alvás kimarad, és hát nem éppen brokkolipüré meg kuszkusz az ebéd, sőt, már a reggeli sem. Ez persze így van jól, de most, december 29-én, most érzem azt, hogy nyugi van, és együtt tudunk lenni tényleg. Volt fánk persze Szenteste, aminek az alját telerakta a Jézuska minden földi jóval, de azt hiszem, nekünk inkább most van karácsony.

A legtöbb ajándékot már ősszel elkezdtem elkészíteni vagy beszerezni. Most valahogy nem lettek annyira ütősek, egyre nehezebb szerintem a mai világban személyre szabott, frappáns meglepetést találni, de talán nem is lényeges. A saját kreálmányaim közül egy társast és a Nyisd ki ha...dobozokat mutatom most meg nektek. 

A családi társas ötlete már tavaly karácsonykor körvonalazódott bennem, és ősszel meg is csináltam. Közös tevékenységekre buzdít, és úgy van megfogalmazva, hogy egyszerűen érthető legyen a kicsiknek is. Remélem játszható is tényleg, nagyközönség előtt még nem szerepelt (le). A feladatok az évszakokhoz és a családi ünnepekhez kötődnek. Az alapja egy pizzás doboz, rajzoltam neki borítót, dekoráltam évszakokhoz kapcsolódó mütyürökkel, kártyákat, bábukat, mezőket készítettem. Nem lett rossz és szeretettel készült. Ennyi. Mutatom néhány elemét.

A Nyisd ki ha... doboz nem saját ötlet alapján készült, az interneten találtam hozzá rengeteg javaslatot, sok magyar és külföldi blog foglalkozik a témával, és az a jó benne, hogy ha türelmes az ember, akár jövő karácsonyig is kihúzhatja meglepikkel, mert mindig csak az adott hangulatunknak megfelelő borítékot lehet kinyitni. Minden boríték mást rejt. Erről nem rakok fel túl sok képet, hogy nehogy lelőjem a poént, hiszen nem tudhatom, hogy a doboz tulajdonosai mit nyitottak már ki belőle és mit nem.

Készült még a télen egy kreatív kis táblázat a hűtőre. Közepes sikerrel használjuk, viszonylag sok negatív kritikát kaptam vele kapcsolatban (G szerint hülyeség...), de szerintem a pozitív megerősítés lesz a siker titka hosszútávon. Három kardinális problémakörre van kihegyezve, matricákat lehet vele gyűjteni, és ha kijön egy sornyi matrica, lehet valamit húzni a kincses zsákból. Mutatom.

A szünet hátralévő napjaiban újra váltogatjuk a pihenést, a vendégvárást és a vendégjárást, ahogy az lenni szokott. Ti is töltsetek minél több időt azokkal, akiket a legjobban szerettek. Boldog új évet kívánok Nektek!