Nyaram

"Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem...

...Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó."
(Nemes Nagy Ágnes)

Életem eddigi legmozgalmasabb nyarát tudom magam mögött, annak ellenére, hogy szinte ki sem tettem a lábam itthonról. Sőt! Bizton állíthatom, hogy bármely külső szemlélő azt mondhatná, unalmasan, monoton módon töltöttem a napjaimat. Mi történt mégis? Semmi. Csak minden megváltozott. Kifordult a sarkából a világ, megtörtént, amit nem lett volna szabad engedni, hogy megtörténjen, és aminek a miértjére semmi de semmi magyarázat nincs. Hát ezek szerint mindössze ennyi kell ahhoz, hogy az ember harminckét évesen felnőjön.

Mindezeken felül, a legnagyszerűbb kisember egy éves lett. Mondanom sem kell, hogy hatalmas bulit csaptunk. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki velünk szereti őt, hogy itt volt és együtt örülhettünk. Nemrég házassági évfordulót is ültünk. A megszámlálhatatlanul sokadikat, szerencsére. Idén is visszamentünk az esküvői ebéd helyszínére, a Gilice Panzióba nosztalgiázni. Szép volt. R. lakásvásárlása pedig csak hab a tortán, de én ezt is a nyári ünnepek közé sorolom, mert tudom, mit jelent - vagy legalábbis jelenthet - egy saját otthon. Az ajtóra akasztható táblácska neki készült ajándékba.

A nyár másik örömteli eseménye a mi otthonunkhoz köthető. Az a kényszerképzetünk támadt, hogy milyen jó lenne felújítani a fürdőszobát. És ha már belevágunk, csináljuk rendesen, szó szerint az alapoktól kezdve. A jelenleg hatodik hete tartó drámáról csak egy rémületkeltő előtte-utána képsort csatolok, mert azt hiszem megér egy külön bejegyzést a részletes beszámoló. Senkit ne tévesszen meg a képek sorrendje, a bal oldali fotók készültek előtte, a jobb oldaliak utána! Ha esetleg mégis elmaradna az élménybeszámoló, az egyet jelent majd azzal, hogy elindultam a mentális gyógyulás útján, és átléptem a "felejteni akarok" fázisba.


További sikeres, nyárzáró projektjeim egyike, a nagyszabású garázsvásár, amit a múlt hétvégén tartottam. Eleinte azt gondoltam, talán nem éri meg belevágni, de aztán egyre lelkesebb lettem. Odáig fajultak a dolgok, hogy napi szinten posztoltam fényképes bejegyzéseket az egyik helyi Facebook csoportba, hogy promótáljam az eseményt, az idősebb generáció kedvéért szöveges hirdetést adtam fel a Dunántúli Naplóban soronként megközelítőleg 1200 ft-ért, és sk reklámtáblát is készítettem, spéci lyukakkal a műanyag madzagnak, amivel a kapura erősítettem.

Külföldi példákon okulva nem akartam, hogy egy snassz kipakolok, aztán árulok szituáció legyen az egészből, én inkább családias, kapcsolatteremtő jellegre gondoltam, szóval 5 és fél liter limonádét is bekevertem, és behűtöttem előző este. Csináltam hozzá kb 60 db spéci, házi mentás és citromfüves jégkockát is, a csodás, meleg időre való tekintettel, és egy kicsit lelkifurdalásom volt, amiért a muffinsütésre már nem maradt időm. Éjjel persze alig aludtam, mert úgy izgultam a másnap miatt, és bár előzőleg már mindent ízlésesen szétválogattam, szép kis kosárkákba meg dobozokba rendeztem, de még így is majd másfél órámba került, mire mindent kipakoltam az egyedül kiszenvedett asztalokra, meg mellé, elé, alá, stb.
Nagyjából negyed 10-kor kezdtem gyanút fogni, hogy lehet, hogy nem a tervek szerint fog alakulni a dolog, mert elmaradt az egymást eltipró tömeg tolongása, és a parkolóhelyért való versengés az utcában. G reggel 7 óta próbált győzködni, hogy reggelizzek, de én mindig lehurrogtam, hogy én erre nem érek rá, aztán 10 körül persze bekullogtam, és persze, hogy mire kiértem a számból kilógó virslivel betoppant az első érdeklődő! Kerek 150 ft-os csodás üzletet kötöttünk és a lelkére kötöttem, hogy a boltban, ahová amúgy indult, mindenkinek mondja el, milyen király cuccok vannak nálam.

Jahh, azt meg se említettem, hogy 9-kor még elkeseredésemben egy panorámaképes Facebook bejelentkezéssel próbáltam lendíteni az üzleten, és 3 ember is likeolta!!!! Meg egyvalaki megkérdezte, hogy "az ott egy permetező a poroltó mellett?" Mire egyből írtam, hogy igen, de sajnos törött, szóval ennyiben maradtunk.

No, legyen elég annyi, hogy a nap végére nagyjából sikerült nullszaldóval zárnom, és a szomszédok utána limonádét ittak egy darabig... Szóval totális siker koronázta a kitartásomat....ja...nem.

Ezek után, azt hiszem tényleg csak annak örülhetek, hogy a nyáron is finomakat ettünk, szép környezetben.





Minden viccet félretéve, az ősz eddig jól telt. Csodás az idő, egészségesek vagyunk, nem kell több. Hamarosan találkozunk.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Boldog születésnapot Sweethomeprojekt!

A blog már nem menő

Februári agónia