Kikelet


"Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz."
(Várnai Zseni)

Pár nap van már csak Húsvétig. Már említettem egy korábbi bejegyzésben, hogy ez az ünnep nálunk nem az ajándékozásról szól, tényleg csak apróságok cserélnek ilyenkor gazdát, a felnőttek egyébként úgysem igénylik, hogy kapjanak valamit. Úgy döntöttem, a gyerekeknek idén gyümölcsöket adunk, annak is örülni fognak. A felnőttek pedig családilag kapnak majd egy-egy finomságos befőttet.
Az ajtók, ablakok évszaknak megfelelően dekorálva, bár kicsit hevenyészve.
Persze a locsolóknak azért készültem a szokásos muffinpapír-csomagocskával. Hagyományteremtő szándékkal, az ünnepek táján az édességtől megcsömörlött, elcsigázott locsolóknak direkt sós rágcsákkal kedveskedek. Egyébként pedig kiskorom óta frusztrál az egész locsolkodás-hacacáré, pedig én aztán tényleg imádom az összes ünnepi hagyományt, de ezt valahogy mégse. Persze ha például a 4 éves Dani jön locsolni, az egész más tészta... meg még vannak páran, akik a szabályt erősítő kivételek, de maradjunk annyiban, hogy nem rajongok a bűzlő, nedves outfitért.


A kertben szépen kibújt már minden, aminek ki kellett, párszor be is lepte már a hó a primulákat és krókuszokat. Ma bevásároltuk egy jó adag dughagymát, meg elszórandó magot, az ablakban pedig szépen fejlődnek G palántái saját magokból. Szóval jöhet a tavasz végre!


A konyhatündér címet az utóbbi időben a legjobb szándékkal se magamnak ítélném. Maradjunk annyiban, hogy előfordult, hogy főztem vagy sütöttem valamit, de nem ez volt a jellemző sajnos...
Azért R szokásos szülinapi sütijére szakítottam időt idén is, mert hát az ember csak egyszer 32 éves az életben.

 A négynapos ünnepre mindenkinek jó pihenést kívánok! Előbb vagy utóbb jelentkezem még.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Posztkarácsonyi poszt - avagy mindjárt Húsvét!

A blog már nem menő

Lombhullató