Lombhullató


"Áll a diófa, és érett
kincsei válnak tőle:
szellő ha bántja az ágat,
buknak a földre."
(Nagy László)

Bőven van elvégzendő őszi munka a kertben. Itt a betakarítás, az ásás, de a sok-sok diófa levél is ellát feladattal bennünket. Van egy szép nagy diófa az udvarunkon, neki hála, ilyenkor ősszel nemcsak a dió összeszedése csábít ki a friss levegőre a négy fal közül, de a sok levél halomba rakása és bezsákolása felér egy edzéssel.

Az elmúlt pár évben sokat kínlódtam ezzel. Néhány évvel ezelőtt, amikor a panellakásból kertes házba költöztünk, csak egy apukámtól megörökölt gereblyénk volt. Nem mesélek arról, hogy a több köbméter levél milyen kínok árán került a szemetes zsákokba. Aztán beújítottunk egy csilli-villi lombseprűt, de hamar be kellett látni, hogy nem mind praktikus, ami fénylik. A negyedik itt töltött évben, úgy érzem, végre megtaláltam az igazit. Nem akarom elkiabálni, de egyelőre úgy néz ki, a legújabb szerzeményünkkel öröm a lombseprés! Most mindenki kíváncsian várja, hogy megmondjam a tutit. Meg is mondom, de előbb lássuk, milyen szerszámok vannak a piacon ebben a kategóriában.

Hát először is, van fém meg műanyag. A fém elhajlik, berozsdásodik, a műanyag elgörbül, eltörik. Van, aminek a szálai laposak, és van, aminek gömbölyűek. És a csapda, amibe mi is beleestünk: van, amelyiknél a fogazat távolsága egy karral állítható. NE, ismétlem NE vegyetek ilyet! A második használatkor csúszott szét az egész a csudába, és onnantól kezdve már csak egyetlen karomtávolság volt, mégpedig a lehető legszélesebb.

Hosszas kutatás és gazdaboltos szakemberek bevonása mellett, valamint anyagi szempontok figyelembe vételével, mutatom máris, hogy mire esett végül a választásom. Íme, bemutatkozik a Truper-EP 26 lombseprű, amivel öröm a munka!
A kertben persze nemcsak falevél van, hanem szép virágok, amiknek a többségét sürgősen be kellene telepítenem a fagy elől, illetve kinn felejtett zöldségek, gyümölcsök, amik szintén várják a kései betakarítást. Jobb híján, mivel idén eléggé kevésszer voltunk a Mecsekben túrázni, most a kert őszi színeiben gyönyörködünk.




Persze benn, a konyhában sem állt meg az élet. A különleges, új körülményekre való tekintettel, eléggé nagy volt a vendégjárás nálunk mostanában, így aztán főleg a gyorsan elkészíthető desszertekre korlátozódott a tevékenységem. Készültek sós, és édes finomságok, pudingos, laktóz- és gluténmentes sütik, amik többsége a szép és finom kategóriákból, legalább az egyikbe belefért.



Kis időbeni csúszással ősziesítettem az ajtókat és ablakokat. Az ajtódísz elég gyatra, de mentségemre szóljon, hogy kb 10 percem volt a tavalyi, elszáradt cuccok leszedésére és kicserélésére, azzal, amit épp találtam. És ősziesítve lett a spájz is, felkészültünk a hideg napokra, vitamin és mézraktárak feltöltve. Mindenszentek alkalmából pedig készítettem egy-két kis díszt, amit a temetőbe lehet vinni, vagy otthon is meg lehet gyújtani. Mármint nem a díszt, hanem benne a gyertyát. A képen látható dekorált teamécsest a szomszéd néni kapta végül ajándékba.
 

Egy időre elvonulok, mondjuk, hogy alkotói szabadságra megyek, de persze bízom a mielőbbi visszatérésben. Addig is a Pécsi kávé kerthelyiségében készült csodás képpel búcsúzom, és kívánok mindenkinek sok kuckózós, vidám őszi napot!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Posztkarácsonyi poszt - avagy mindjárt Húsvét!

Nyaram