2017. szeptember 16., szombat

A blog már nem menő

"Ősz szele zümmög, aluszik a nyár már,
Aluhatnál falevél, ha leszállnál.
Aluhatsz falevél, betakar a tél,
Reggel a kacagás az egekig ér."
(Szilágyi Domokos)

A fenti vers Gryllus-változata olyan szinten égett az agyamba mostanában, hogy nem lehetett más idézet  a mai bejegyzés elején.

Viszont, ahogy a címből is kiderül, rá kellett jönnöm, hogy a blog már régen nem menő. Persze, normális, hogy a világ fejlődik, ez így van rendjén, de eljön az a pont mindenkinél, (=öregség!) amikor már nem tud vagy nem is nagyon akar haladni a korral...
Igen, tisztában vagyok vele, hogy egy instavlog a minimum lenne, de ahhoz 1.) vállalnom kéne az arcomat, hangomat, stb. 2.) állandóan imitálnom kéne a tiptop formát, főleg mivel az írások témája az otthon, fullsmink, fullrend lenne elvárható, de erre nincs kapacitásom. Eddig se volt, de mostanában meg pláne nincs.
Annyit tehetek az ügy érdekében, hogy néha feltöltök egy-egy videót is a képek mellett. Ez így rendben van? Ok, ha mindenki egyetért, akkor így lesz. Köszönöm.

Mindeközben Sopronban...ööö... Pécsen zajlottak az események. A kertünkről csak annyit, hogy igen kevés időt sikerül kint töltenem, az meg általában azzal telik, hogy felmérem a károkat, konstatálom, hogy hát igen, ezzel is elkéstem, ez is elrohadt, kiszáradt, elnyílott, és így tovább. Legádázabb ellenségeim, a rusnya poloskák, amik tavaly is elpusztították a csodás paradicsomültetvényt, szinte otthon érzik magukat nálunk, és már nem csak a paradicsomokon, hanem kb. minden növényen.
Felzabálták a tűzliliom, a krizantém és a mályva összes levelét. Remélem csúnya haláluk lesz és sose jutnak el a Nirvánába.

Azért lettek saját termesztésű zöldségek és gyümölcsök így is. A kertben még most is van petrezselyem, póréhagyma, őszibarack és paradicsom. Jöjjön egy kis montázs a teljesség igénye nélkül, az augusztusi terményeinkből, aztán meg a csíkos kekszsüti készítéséről, amit valószínűleg soha többet nem készítek el, de azért jó móka volt persze.


A nagy augusztusi hajtásban ránk fért, hogy néha megajándékozzuk magunkat. G vicces söröket kapott tőlem, magamat pedig koffein és laktózmentes lattéval leptem meg. Nemfinom.


A napi alvásmennyiségem az utóbbi hetekben egyébként radikálisan csökkent, és mivel bizonyított tény, meg amúgy is köztudott, hogy az alváshiány negatívan befolyásolja a mentális teljesítőképességet, szeretném máris demonstrálni, hogy pillanatnyi (valójában több órán át tartó) elmezavaromban mire szántam rá magam. Azt már egy korábbi bejegyzésben láthattátok, hogy a remekbe szabott, több ezer darabos szalvétagyűjteményem hogyan lett száműzve a külső sötétségre.
Most másik gyűjtőszenvedélyem tárgya, a cukor lett a főszereplő. Eddig, méltatlan módon, befőttes üvegekben és zacskókban tároltam őket, ömlesztve. Most kiötlöttem, hogyan lehetne őket szelektálni és rendszerezni. Kiválogattam, amiből több volt, a többit pedig forma és ABC szerint katalogizáltam...még származási ország szerint is kellett volna, tudom, de nem akarok úgy tűnni, mintha nem lennék normális...
És most figyeljen mindenki (dobpergés):
video
Na igen. Ezt még gyakorolnom kell, de 30 fölött az ember már örül ha egy szintet tartani tud. (Javaslom hang nélkül nézni.)
Azért kép is készült.


Ez jó is volt végszónak, mindenki vigyázzon magára, amint tudok, jelentkezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése