2016. november 13., vasárnap

November Rain

Jég ül a fákon,
fagy dala cseng.
Csend van a földön,
s csend odafent.

Hó-puha réten
Roppan az ág,
büszke agancson
Fagy muzsikál.
(Tóthárpád Ferenc)

A szokatlanul hosszúra nyúlt vénasszonyok nyarát, és a langyos őszi délutánokat nagy hirtelen felváltotta a jeges szél, a hajnali fagyok, és a havas eső. Seperc alatt felütötte nálam a fejét a karácsonyi hangulat, már nézegetem (és többnyire sajnos meg is veszem) a százezredik karácsonyi sütikiszúró formát, tervezgetem az ajándékba szánt saját készítésű kis kacatokat.

Legelőször a diófestési hóbort kezdett akuttá válni. A legutóbbi bejegyzésben közzétett hóember óta már megszületett az első diófalvam, meg egy teknős is. Máris mutatom, hogyan nyert új életet ezáltal nemcsak néhány dió, hanem egy barna rizses doboz is.






Még az ősz jegyében, az utolsó napos délutánok egyikén, csináltam két nagy befőttes üvegből 1-1 kültéri díszt is, leszüreteltem az éjszakai fagyok elől a 2 db csodás kaliforniai paprikánkat, kidekoráltam sk színezésű falevelekkel a konyhaszekrény egyik ajtaját, és megörökítettem, mennyi sok-sok gomba nőtt a kertünkben. Sajnos egyikről se tudom milyen fajta, úgyhogy csak messziről csodáltam őket, de egyre inkább érlelődik bennem a gondolat, hogy kéne nekünk egy termőzsák, mondjuk laskagomba, vagy valami hasonló, csak nem tudom, hol lehet kapni ilyesmit.



Aztán, ahogy egyre hidegebb lett, egyre hamarabb sötétedett, már nem volt túl sok kedvem kint lenni munka után, szóval sütögetésre adtam a fejem. Régóta a szekrény mélyén hevertek a kekszpecsételőim (újra megjegyzem, minden sütéssel kapcsolatos haszontalan kacatot képes vagyok megvenni, függetlenül attól, hogy van-e esély rá, hogy valaha használom-e vagy sem). Mivel már ért néhány kudarc a pecsételt mintákkal kapcsolatban, (még sose sikerült kivehetőre egyik minta sem...) direkt kekszpecsételőre íródott receptet kerestem a neten. Az utasítások pontos betartása mellett, figyelem, dobpergést kérek...megint katasztrofálisak lettek a kekszeim. De hát ugye, a harmadik próbálkozás után már úgy voltam vele, hogy minden mindegy alapon, rosszabb már úgyse lehet jelmondattal, kipróbáltam egy saját ötleteken alapuló, egészséges (zabliszt, édesítő) receptet. Aztán, jött a varázslat. A minták eddig mindig elfolytak, belekeltek a sütibe. Szóval arra gondoltam, hogy ezegyszer teljes erőből belenyomom őket a tésztába, ha így se maradnak benne, akkor tényleg nincs remény, és feladom. Egész vicces látványt nyújtottam, ugyanis azt a módszert választottam, a nagyobb erő kifejtése érdekében, ( és mivel magas a pult, én meg pici vagyok) hogy egy kis létra második fokáról teljes erővel ráfeküdtem a pecsétre. És megtört a jég. Alább láthatjátok a sikertelen és a sikeres próbálkozásaim képes dokumentációját. Sőt, nem sokkal később egy sós változat is készült. Az is tök jó lett szerintem.





A karácsonyi hangulat meg úgy kezdődött, hogy egyre több lett itthon a felgyülemlett befőttes üveg. Ki is találtam, hogy néhány kedves ismerősnek saját készítésű mécsest adok majd ajándékba. A képek minősége sajnos nem lett valami jó, de azért a lényeg látszik, bár élőben sokkal szebbek ám, és pazar árnyékot is vetnek. Most hétvégén kétnapos özönvízszerű esőzés köszöntött ránk, szóval direkt lélekmelengető ilyenkor a látványuk.

 










Ezen felül csináltam még néhány pici karácsonyi üdvözlőkártyát is színes ragasztószalagokból. Ezek elég kezdetlegesek, de cserébe egyediek. 




Ha valami említésre méltót még kiötlök karácsonyig, akkor jelentkezem. A következő konyhai süleményekkel kívánok mindenkinek jó készülődést a közelgő ünnepre és kitartást a hűvös, esős hétköznapokhoz!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése