Meghitt őszi esték vs. hektikus hétköznapok

Lomb lehullott,
mák kipergett,
őszi ágat szél diderget.

(Sarkady Sándor)

Sajnos inkább a hektikus hétköznapok vannak többségben, de persze törekszem időt szánni a nyugalmasabb dolgokra is. Ma reggel például (amióta a vasárnap az új szombat, hiszen tegnap munkanap volt) csodás hétvégi reggelit készítettem. 

Szalonnás tojásrántotta, pici kolbásszal, ahogy illik. Volt mellé sült alma, saláta, és zöld paradicsom. A spenótlevelekért pedig köszönet Áginak!

A spenótlevelek szállításáért, pedig Ancsának kell köszönetet mondanom, készítettem is neki egy köszönő kavicspillangót. Mostanában kezdtem el kavicsokat festeni. Egyelőre eléggé csekély esztétikai értékkel bírnak a munkáim, de gondolom ez is csak gyakorlás kérdése. Meg mondjuk nem ártana, ha végre hozzájutnék egy-két alapvető színű festékhez, mert még nagyon hiányos a készletem.

Az óvodás technikáért mindenkitől elnézést, aki már próbált kavicsot festeni, és az elrontott munkái közt is voltak szebbek, mint az én csúcstermékeim. A legtöbbjük nekem így is tetszik, és a hóemberes kavics sikerén felbuzdulva, még dióhéjfestéssel is megpróbálkoztam.

Mindezek mellett megkíséreltem a szokásos őszi dekorációkat is elkészíteni. Idén is faragtam egy jó nagy tököt, amit apu és anyu termeltek. Sajnos nem sikerült túl jó képeket készítenem a munkafolyamatokról, de élőben tényleg nagyon mutatós, főleg este.

A tavalyi gesztenyés-borostyános ajtódísszel több probléma is adódott, az első és legjelentősebb, hogy nem tudom hol van, és egyébként is biztos eléggé viseltes. Szóval Andi segítségével szert tettem néhány maradandóan szép dekorkacatra, amiket egy rozzant kosárba tettem, és most az lóg a bejárati ajtón, az ajtó mellett a lépcsőn pedig tökkaspós virág díszeleg.

Csináltam még befőttesüveg lámpást is, de nem vagyok valami elégedett azzal se, mivel elmozdult a levélsablon pingálás közben, úgyhogy jelenleg kültéri küldetésre küldtem szegényt, a töklámpás mellé a teraszra. Amivel viszont maradéktalanul elégedett vagyok, az a munkahelyi őszi faliújság dekorációm, ami már nem aktuális a nemzeti ünnepek, meg egyebek miatt, de azért egy hónapig gyönyörködtünk benne. Szerintem jó lett tényleg, főleg, mivel a fa kedvenc munkatársaimmal készült koprodukciós termék.

A kertünkről most dióhéjban csak annyit, hogy férj beszerzett két pici fenyőpalántát, amiket egyből el is ültetett, az a terve velük, hogy a nagyobbikat idén karácsonykor cserépben behozza és feldíszítjük, a másik meg majd felcseperedik; remélem igaza lesz, és megmaradnak, nem tudom, mennyire bírják a kavicsos-agyagos talajt tarackkal dúsítva, diófa levéllel ízlés szerint meghintve.

A paszulyról már beszámoltam az előző bejegyzésben. Ma délután lelték halálukat, illetve születtek új életre a kis csicsóka-gumócskák, paszulychips formájában. Iszonyatosan alapos mosás után, szeletelve, fűszersózva, szőröstül-bőröstül kerültek a forró olajba, aztán kb 2 percen belül el is tűntek két bendő feneketlen fekete mélységében.

Ezzel a finomsággal kívánok nektek jóval több meghitt őszi estét, mint ahány hektikus hétköznapot, szerintem legközelebb csak télen jelentkezem. Addig is vigyázzatok magatokra!