A batáta-gépezet

Minden Tamásnak (köztük magamnak) üzenem, hogy ne legyen hitetlen, hanem hívő...

Merthogy a batáta gépezet beindult. Igaz, egyenlőre nem túl nagyban, de a próbafúrások nagyon kecsegtetőek voltak. Arról már korábban itt olvashattatok, hogy micsoda göröngyös út vezetett a csíráztatástól a palántáig, és a szegény kis gaznak degradált édesburgonyanövényke fejlődése milyen hosszadalmas volt. Nos, a múlt hónapban elérkezettnek láttam az időt arra, hogy lássuk a medvét, illetve a föld alatti történéseket. És csoda történt. 

A félig rothadt és kettévágott gumóból bizony új élet sarjadt. Hát körülbelül átéltem én is, mit érezhetett az Úr a teremtéskor, amikor kész lett Ádámmal és Évával. Látta, hogy jó, aztán megpihent.

A kezdetben féltenyérnyi kis növényke föld feletti részéből szeptemberre ez lett:

De még mindezek láttán se mertem róla álmodni, hogy a föld alatt az általam elvetett gumón kívül mást is találok. Szerencsére csalódnom kellett. Alább látható, hogy mennyi, de mennyi termést hozott a sokat szenvedett kis krumpli.

Persze az ember gyarló, mindig többet akar, szóval azóta se hagy nyugodni a tudat, hogy mi lett volna, ha még tovább hagyom a földben. Lehet, hogy még több lett volna alatta? Vagy még nagyobbra nőnek? Lehet.

De meg kell jegyeznem azt is, hogy a saját termesztésű batáta íze össze sem hasonlítható holmi boltban vásárolt rokonának az ízével. És immár az is eldőlt, hogy a tömegtermelés jövőre beindul.

Mindenkit buzdítok tehát arra, hogy bármilyen nagyra törő álmába nyugodtan vágjon bele, mert aki mer, az nyer!