Vigyázz – kész – batáta!

Kis konyha, nagy tervek

Mindenhonnan azt hallani, hogy az édesburgonya mennyivel egészségesebb, mint a sima, diétás étrendekben is megengedett, stb., szóval mindenképpen ki akartam próbálni, vettem is néhány darabot a boltban (azért csak néhányat, mert az ára is az egészséges dolgok árához van mérve), megsütöttem, ízlett, szóval egyből beindultak a fogaskerekek.

Mivel nagyon drága, a fejem fölött egyből felvillant a mesebeli dollárjel, kitaláltam, hogy batáta nagyhatalom leszek, a kertben úgyis sikerült életben tartanom pár növényt, szóval innentől a határ csak a csillagos ég lehet. El is kezdtem olvasgatni a neten, hogy hol lehet vetőkrumplit, palántát kapni, aztán jött a második nagy felismerés: kb. 2 helyen az országban. Tehát a siker már holtbiztos. A konkurenciának annyi, először csak Baranyát hódítom, meg, aztán jöhet a nagybani, az export (először csak tengeren innen, aztán túl), meg a saját fajták nemesítése, amiknek a fantázianevei már kezdtek is kikristályosodni, de aztán bevillant, hogy vajon biztos én vagyok-e az első, akinek ez a briliáns terv kipattant az elméjéből. Hát esélyes, hogy nem.

Szóval az eredeti terveket (50 palánta) eléggé átgondolva, (főleg mivel nem volt kedvem nekiállni felásni a helyét) elmentem az első boltba, ahol édesburgonyát lehetett kapni és megvásároltam 1, azaz egy darabot belőle. Az internet összes utasítását betartva, hurkapálcával átbökve, vízben ápolgattam kb. 2 hónapon keresztül. Ez már eleve kicsit fura volt, mert a cikkek azt ígérték, hogy 2 héten belül gyökeret ereszt, másfél hónap múlva pedig kiültethető hajtások lesznek rajta. Miután úgy gondoltam, lassan a rothadás útjára lép, és dobhatom ki az egészet, feladtam a várakozást a hajtásokra.

Igazából végső elkeseredésemben döntöttem úgy, hogy kiültetem az egész burgonyát, úgy ahogy van, hajtás nélkül, adva egy utolsó esélyt neki, ha már csak pár szál kósza gyökerecskére volt energiája. Ilyen állapotban volt, mikor a kertbe vittem, elhantoltam, megöntöztem, majd a sorsára hagytam.

Ráadásul, utolsó emlékeim szerint a hurkapálca is beletörött, szóval eléggé csúnya sora volt, és még nem tudtok mindent. Tovább is van. Mondjam még? Hát mondom. Férj kapott paprikapalántákat. A kertbe vitte őket, helyüket megkapálta, őket elültette. Mindeközben bejött helyzetjelentés céljából. Az elhangzott dialógust muszáj idéznem (F=férj, É=én).

F: - Van két batátád.

É: - Nem csak egyet vettem.

F: - Van két batátád.

É: - Csak egy van.

Sokkoló és mindent világossá tevő hangsúllyal:

F: - Mondom van két batátád.

Hát elég az hozzá, hogy mindent megértettem, és tisztán láttam nagyra törő álmaimat szertefoszlani, illetve buborékként szétpukkanni, pontosabban egy kapával kettévágottan a porba hullani. De a történet itt nem ér véget. Napok jöttek, hetek mentek, a paprikapalántákat szorgalmasan locsoltuk meleg estéken, a földet a Nap perzselte, az eső áztatta, mígnem egyszer csak... egy furcsa, ismeretlen gyomnövény ütötte föl a fejét, épp ott, ahol a batáta lelt végső nyughelyre. Már épp ki akartam húzni a földből, amikor a mesebeli dollárjel helyett a mesebeli villanykörte villant föl a fejem felett. Szóval spuriztam bizonyosságot nyerni a számítógép elé, és azt kell, hogy mondjam, van rá esély, hogy ez a gyomnövény édesburgonya lesz nagy korában!

Egyszóval: Ende gut, alles gut.

És a nagy boldogság fokozása érdekében ide kívánkozik még néhány gasztro-kép, a saját termésű borsóról, és egyéb finomságokról, amik onnan származnak, ahol a nagy álmok is születnek:  a konyhánkból.