Sweet home moments - Otthon jó - Az OTTHON jó

Figyelem! Csak erős idegzetűeknek. Hosszú bejegyzés következik. Aki magát gyengének, kimerültnek, nyúlszívűnek, türelmetlennek tartja, az sürgősen kattintson el! Aki az olvasást saját felelősségére folytatja, az mindenre készüljön fel. Mellbevágó, őszinte, kínos vallomások, intim családi titkok következnek.


Otthon jó. Nekem mindenképp. Férj egyre gyakrabban említi - bár lassan egy teljes éve itt lakunk - hogy hát ugye a belváros, meg esetleg egy ennél sokkal kisebb kert, meg a régi esti séták, stb. Ennek ellenére vasakarattal kitartok amellett, hogy én ITTHON vagyok, és úgy érzem, ezért sokat tettem már, hiszen ismert közhely tény, hogy otthont varázsolni, igazán a nők képesek.

A ház leggyakrabban használt helyiségei, a konyha és a nappali szerintem csodaszépek. A konyhánk, mint az már korábban olvasható és látható volt, teljesen új, sok-sok meló, és hát ugyanennyi pénz végterméke. A nappalit inkább újrahasznosított, újjávarázsolt, vagy régóta szeretett bútorokkal rendeztük be, köztük van, amit más már kiselejtezett, de a célnak megfelel, szóval szeretünk a kanapén tévézni, az étkezősarokban enni, a lábunkat a dohányzóasztalra felpakolni, meg ami még ezzel jár. És hogy mi jár még ezzel? Hát például egy jó kis zabmuffin, meg egy kertből szedett zsályatea, vagy a teraszon megsemmisített teljes kiőrlésű pizzák.



















































A kertünk is tovább szépült, a tavasz meghozta a sok várva várt zöldet, mindig van saját, kertből szedett virág a vázában. A tulipánok, a nárciszok, és a jácint már elnyílottak, az orgonának is lejárt a szezonja, de most nyílik a sokféle színű nőszirom (szerintem nőszirom), és a veteményes is egyre szebb. Gyorsan demonstrálom is mindezt néhány képpel, köztük a saját termesztésű zöldhagymát emelném ki a legdomborodóbb mellkassal, illetve a lépcsőre kerültek a szülinapi muskátlik, pistikék - elnézést, de a latin nevét, és semmilyen más nevét sem ismerem, szóval maradjunk a pistikénél, ahogy azt otthon tanultam - és a nefelejcs.Ne felejtkezzünk el Férj medvehagyma-ültetvényéről sem, ami mára már túl van a virágzáson és burjánzásnak indult.






































A sziklakert szépítésénél nagy segítségemre voltak az ismerőseim, akik szerencsére előszeretettel ajándékoznak meg minden adandó alkalommal valamilyen kiültethető növénnyel. Így aztán a szép kövirózsák, primulák, az agávé, a menta, az oregánó, a kakukkfű és még sok más is jól megférnek egymás mellett. Ültettem még külön virágládába néhány jó illatos szegfűt, a kert végének legújabb lakója pedig egy csodás szederbokor, aminek külön története van, de ezt csak kevesen ismerhetik meg, a többiek előtt örökké titokban marad, bár sokáig legendák keringenek róla, de végül teljes feledésbe merül.





Mindezek mellett persze Férj sem volt tétlen, sőt! Nemcsak kézügyességéről tett tanúbizonyságot, hanem kreativitásáról, és természet iránti tiszteletéről is. Kézügyességét egy hinta felszerelésében élhette ki, amit keresztgyermek/unokaöcs már boldogan birtokba is vett (lásd 1. lép). Az élő természet iránti tiszteletét  pedig a vak is láthatja, hiszen ahelyett, hogy egy fát kivágott volna, április 30-ról május elsejére virradó éjjel, a kertünkben található korhadt, élettelen, egyébként általam tévesen (hibáztam, belátom) haszontalannak bélyegzett fát díszítette fel. Nálam betalált...



Itthon lenni tehát jó. Ma még megfejeltem a kényelem- és szépségérzetet pár saját készítésű kerti mécsessel. Nem kell nagy dolgokra gondolni, kavics, befőttes üveg és kb. más nem kellett hozzá, de én csináltam, és hát ugye "tűz a tűzhöz, víz a vízhez, te meg énhozzám" kötődik. És akkor még az épp sülő kenyér illatát meg se említettem...



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Boldog születésnapot Sweethomeprojekt!

A blog már nem menő

Februári agónia