"Tündérkertben jártam, körülveszi bodza...
...kerítése kristály, mint jég behavazva..."
Régóta ígéret volt csak, most végre mesélek A KERT-ről, vagy...nem is tudom kertnek nevezzem-e, mert a definíció szerint a kert: "haszon- vagy dísznövények termesztésére szolgáló, rendesen bekerített terület". Hát ez nálunk eleve több sebből vérzik.
Haszonnövényeink.... voltak, de nincsenek.
Dísznövényeink... vannak, de nem termesztjük őket, egyszerűen csak nem gátoljuk őket az életben maradásban, amennyiben képesek rá egyedül
A "rendesen bekerített" pedig... inkább ne is beszéljünk róla. Csak az a két-, négy-, hat- és nyolclábú, illetve lábatlan állat nem jár be hozzánk, amelyik nem akar. (Ezt a fenti kép is bizonyítja.)
Mindezeket félretéve viszont, a kert gyönyörű. Sőt! Igazi evolúción ment át, mióta itt élünk (már fél éve!), köszönhetően ... hát ... leginkább az anyatermészetnek, de nem utolsó sorban G dolgos kezeinek, és az én újonnan szerzett szakértelmemnek. Hiszen, mint az közismert, (idézet vége Safranektől) a rózsákat a levélrügy felett 1 centivel kell metszeni. Hát igen, sok új ismeretre tettem szert az világháló segítségével nyár óta. Így aztán még november végén is mindig volt friss rózsa a vázában.
A kert éke, a diófa igazi átokldás! Nemcsak azért, mert árnyékot ad nyáron, hanem mert füvet se kell nyírni alatta! A tény, hogy ősszel heti 10 zsákot szedtem tele levéllel, már csak hab a tortán, hiszen kinek ne esne jól egy kis testmozgás munka után?!
Rögtön csatolok is néhány képet, milyen szép is volt minden, amíg még jó idő volt. Volt csomó virágunk, szőlőnk, barackunk, szedrünk (ez utóbbi, emberi fogyasztásra alkalmatlan, de azért menő, hogy volt).
Próbáltam életben tartani jó pár fűszernövényt is, kezdetben a lépcsőn, aztán kiültettem őket az általam kreált sziklakertbe, de sajnos természet-anya nem volt túl kegyes hozzájuk. Pár pozsgás növény a sziklakertben viszonylag sokáig bírta a kiképzést, jelenleg nincs információm a hogylétükről. Viszont(!): a zord télben néhány hete felfedeztem egy csomó hóvirágot, amikhez nekem személy szerint semmi közöm, de felvidították az egész napomat (na jó, az egészet nem, de nagyon örültem nekik).
Tehát összességében: a kert jó. De ha majd még jobb lesz, közzéteszem itt.
Haszonnövényeink.... voltak, de nincsenek.
Dísznövényeink... vannak, de nem termesztjük őket, egyszerűen csak nem gátoljuk őket az életben maradásban, amennyiben képesek rá egyedül
A "rendesen bekerített" pedig... inkább ne is beszéljünk róla. Csak az a két-, négy-, hat- és nyolclábú, illetve lábatlan állat nem jár be hozzánk, amelyik nem akar. (Ezt a fenti kép is bizonyítja.)
A kert éke, a diófa igazi á
Rögtön csatolok is néhány képet, milyen szép is volt minden, amíg még jó idő volt. Volt csomó virágunk, szőlőnk, barackunk, szedrünk (ez utóbbi, emberi fogyasztásra alkalmatlan, de azért menő, hogy volt).
Próbáltam életben tartani jó pár fűszernövényt is, kezdetben a lépcsőn, aztán kiültettem őket az általam kreált sziklakertbe, de sajnos természet-anya nem volt túl kegyes hozzájuk. Pár pozsgás növény a sziklakertben viszonylag sokáig bírta a kiképzést, jelenleg nincs információm a hogylétükről. Viszont(!): a zord télben néhány hete felfedeztem egy csomó hóvirágot, amikhez nekem személy szerint semmi közöm, de felvidították az egész napomat (na jó, az egészet nem, de nagyon örültem nekik).
Tehát összességében: a kert jó. De ha majd még jobb lesz, közzéteszem itt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése