Sweethomeprojekt

Jön már az ismerős, széllábú, deres ősz. (Kányádi Sándor) És ha itt az ősz, kezdődnek az őszi munkák a kertben. A diófánk levele hulldogál szépen. Imádom a színeit, a Mecsek is kezd színesedni, alig várom, hogy kirándulni menjünk! Sokaknál a tavasz hozza a megújítás, lakásszépítés utáni vágyat . Nálam a tavasz is! Meg az ősz is. Nézegettem egy csomó lakberendezős oldalt, és a lehető legegyszerűbb ötlet ragadta meg a fantáziámat. Ez a kép: Hát nem tökéletes? Üvegek, virág, és az ember rájuk néz és az őszt látja. Pazarul néznek ki szerintem. Szóval egyből befőttesüveget ragadtam, és bár az enyémek egész mások lettek, de mégiscsak innen jött az ihlet. Csupa kertből szedett növénnyel, és itthon fellelhető maradék kacattal kombináltam. Íme a munka különböző fázisai, és a végeredmények. Az első üveg díszíti a konyhát, a második a nappaliban az étkezőasztalt, a harmadik pedig szabadtérre lett tervezve, a bejárati ajtó melletti lépcsőn kapott helyet, víz nélkül, had száradjanak...

„Egy lakás értelme nem a bútorok, hanem az érzés, amely eltölti ott az embereket.”  (Márai Sándor)   Egy év három hónapnyi ittlét után még mindig nagyon sok minden nem olyan, mint amilyennek megálmodtuk. Sokáig nem is lesz, muszáj egyenlőre csak piciket álmodnunk. Eléggé le tudja törni az ember szárnyait, mikor kiderül egy-egy apró ötletről, amiért úgy lelkesedtünk, hogy ha az apukád nem asztalos, és/vagy ács, vagy lakatos(!) vagy festő, burkoló, stb., akkor csak nagyon sok pénzből lehetne megoldani. Épp ezért - többek közt - a WC és a fürdőszoba csempéje és járólapja valószínűleg még sokáig fogja funkcióját betölteni. Az én besorolásom szerint a palettán mindkettő színe hangulatölőszürke. Szó se róla, azzal a lehető legmaximálisabban elégedett vagyok, hogy a kosz alig látszik rajta, jó sokáig bírja, szóval praktikus tényleg. És ha őszinte akarok lenni, még csak csúnyának se csúnya, egyszerűen az én ízlésvilágomnak nem felel meg. Régóta rá kellett jönnöm, hogy...

Annyi, de annyi mindent terveztem erre a nyárra, erre most tessék...szeptember 19. van, éjszaka. De nem sopánkodom, mert habár a nagy tervekből vajmi kevés valósult meg, egy csomó spontán projektnek lett pozitív végterméke. Ott volt ugye a nagy lekvárfőzés, amiről már beszámoltam. Nos hát, ez volt a jéghegy csúcsa. Utánam a vízözön. Nem sokkal a lekvárprojekt után eljött a nagy nyári grillezések, és kerti partik ideje. Ezekből is volt nálunk néhány, több-kevesebb sikerrel, de legalább lesz mire emlékezni. Elvégre ha a fabrikett begyulladt volna, és a hús simán megsül, ki emlegetné fel még évek múlva is, hogy végül a sütőben kellett megsütni mindent, és fél 11-re készült el a vacsora? Na ugye. Röviddel a kerti mulatságok után, váratlanul tömegével beértek a paradicsomok az ültetvényen. Boldog-boldogtalan kapott már belőle ajándékba, minden nap spagettit ettünk paradicsomlevessel és paradicsomsalátával, de ez sem bizonyult elegendőnek. Ekkor drasztikus lépésre ...