Posztkarácsonyi CSENDélet
"Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben." (Juhász Gyula) Mindkét gyerek alszik. Van ilyen is. Nekünk is aludni kéne. De ilyenkor még mindketten gyorsan meg akarjuk váltani a világot. Gyorsan hallgatunk egy kis "felnőtt" zenét, mert azt máskor nem lehet. Félresöpörjük a játékokat, és utat vágunk a kanapéig, lefújjuk a port meg a pókhálót a távirányítóról, elolvassuk az interneten, hogy múlt hónap óta történt-e valami fontos a nagyvilágban. Általában kiderül, hogy semmi. Én gyorsan berakok még egy mosást, vagy lábujjhegyen elmosogatok, G sonkát pácol, borotválkozik, meg ami még belefér. Más már nem fér bele rendszerint... Lassan elkopnak ilyenkor a gyerekek csokimikulásai meg szaloncukrai a spájzból. Jó, hogy szünet van, együtt van a család, több időnk van egymásra, sokat játszunk, kint leszünk a friss levegőn. Nagyjából ez a terv minden évben. De az ember nyilván elmegy meglátogatni a rokonokat, várnak a nagyszülők, unokatesók, ...