Sweethomeprojekt

Kedves Gyerekek! A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon... A komódok megszerelődjenek, s a zoknielrakás valósággá váljon. Ha olvastátok a szomorú mesét a komódról, most fellélegezhettek, mert végül minden jóra fordult! G, aki nemhiába végzett a műszaki karon, megoldotta a kétségbeejtő problémát, mégpedig a következő módon: Egy fém alátét került a sín és a komód oldala közé, így a fiók a légüres tér helyett, a saját helyére került, és az összes zokninknak lett helye. Itt a kész alkotás. Hát igen, a teremtés koronája ezúttal is bizonyított, és most mindenki boldog!!!

Kedves Gyerekek! Ma egy komódról fogok mesélni nektek. Ez a kis komód praktikus, kedves, szép kis komód volt, egyből meg is tetszett a Pr**tiker áruházban a gyanútlanul glettet és fúgázóanyagot vásároló É-nek. És mivel éppen le is volt értékelve, rövid latolgatás és férjjel történő telefonos egyeztetés után meg is vásárolta. Nézzétek, kép is van róla, hogy megértsétek, mért is tetszett annyira a lánynak. A házhoz szállítás még csak-csak megoldódott (Hvala, Petar!), de aztán az összeszerelésnél már látta a lány, hogy a leírás szerint nem lesz elég az ő szakértelme, hiszen ahogy a mellékelt ábra is mutatja, a bútor összerakásához szükség van 2 azaz két db ügyes emberre és kerek 30 percre. Nos, sajnos, kedves gyerekek, ennek a mesének nem lesz jó a vége, mert a komód a mai napig sem vette fel a fenti képen látható formát. Mivel a csavarhúzó, az imbuszkulcs, és a 2 fő adott volt, É csak arra tudott következtetni, hogy az ügyességgel volt a baj. Miután G-nek (férj), nem 30 percn...

Hamarosan... Előtte utána képek a Sweethomeprojekt-en! Íme egy kis előzetes a látványos "before-after" fotók közül, közvetlenül a meteoritbecsapódást követően, majd pedig a rekultiváció után.

Mivel hetek (hónapok) óta ez tölti ki az életünket, megérdemel egy blogot a legújabb otthonunk, úgy gondolom. Szóval kalandos körülmények között úgy alakult, hogy szert tettünk egy ingatlanra. Panel után családi ház, gondoltuk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket, de ez a fa, higgyétek el, még annál is sokkal nagyobb. A ház alapvetően tökéletes (a valóságban a tökéletes, mint olyan, nem létezik), minden igényünknek megfelel a mérete, az elrendezése, a kert, tényleg minden. Apró, szinte elhanyagolható probléma, hogy a munkahelyemtől 11 km-re van, szóval az eddigi bicajozós munkába járás helyett másik alternatívát kell majd kitalálni. Ugyanígy átszervezésre szorul majd az esti belvárosba besétálás (az eddigi 1 km helyett 7 km), a szerdánkénti barátokkal iszogatás, a reggeli edzőterem, stb., stb. Persze itt van a 4Y-os buszjárat, végszükség esetére pedig a kocsi. De ez már részletkérdés. A fő, hogy KERTESHÁZUNKVAN!!!